A teázás rövid története

Kínából származik a tea, ahol már ősidők óta ismerték. Bár kalandos története Krisztus előtt 200 esztendővel kezdődött, e növény csak a XVII. században hódította meg Európát! Ma már az egész világon elterjedt, sőt azt is mondhatjuk, hogy mélyen beleivódott a különféle kultúrákba:
az emberek elfogadták, használják, szokásokat alakítottak ki körülötte, s az idők folyamán egyéni igényeiknek megfelelően használták fel.

Kína, a tea bölcsője háromezer évvel ezelőtt Sen-Nung kínai császár, aki a legendák szerint a földművelés és az orvoslás feltalálója is volt, egy nap véletlenül mérges növényt evett. Rosszul érezte magát, ezért leheveredett egy fa alá, várta, míg a méreg eltávozik szervezetéből, és eközben elszenderedett.

Míg aludt, egy Camellia sinensis (teafa) levél éppen a mellette álló vízforraló edénybe hullott.Amikor a gyógyulást várón bizakodva megkóstolta az italt, először csak a szomjúsága múlt el, azután jobban lett, végül a csodálatos teljesen rendbejövetelét a teának tulajdonította.

A teát a Tang dinasztia korszakáig soha nem itták magában, hanem valamibe — pl. a levesbe — belekeverték. Gyógyszerként széles körben csak a Han dinasztia idejében (Kr.e. 206- Kr.u. 220) kezdték használni, és végül egy híres költőnek, Lu-YÜ-nek, a Cha King tea szertartása szerzőjének köszönhető, hogy ízének, illatának megfelelően kezdték értékelni.

Lu-Yü-t gyermekkorában egy buddhista szerzetes vette magához. A fiatal fiú különös harmóniát fedezett fel a teázás szertartásában, és olyan tehetségesen készítette a tökéletes forrázatokat, hogy később „a tea istene” nevet kapta.

A teaivás művészete Lu-Yü és a Tang dinasztia idején élt költők hatására jelentős fejlődésen ment keresztül. Egyre nagyobb gondot fordítottak a teatermelésre, s igyekeztek a fogyasztásra szánt teát
eladhatóvá és szállíthatóvá tenni. Ekkoriban kezdték gyártani az ún. teatéglákat vagy teapogácsákat.

Európa valójában csak a XVII.században, a nagy tengeri utazások idején fedezte fel a teát. A század első éveiben a Holland Kelet-Indiai Társaság Macaoból importálta az első, erjesztett feketeteával teli ládákat. A szállítmány Amszterdamban ért partot, és ezt a teát kóstolhatták meg legelőször az európaiak. Később más holland hajók egészen a balti országokig eljuttatták a teát. Egy Japánban működő holland kereskedelmi ügynökség a portugálokkal is üzletelt, majd 1669-től az angol Kelet-Indiai Társaság is elkezdett teakereskedelemmel foglalkozni.

A tea hivatalosan akkor „lépett be” Angliába, amikor II. Charles Stuart házasságot kötött a portugál Catherine Bragnace-kal. Sévigné márkiné rengett teát fogyasztott.Elképzelhető, hogy a fiatal portugál lány családja kezdeményezte a tea „beléptetését” a ködös Albionba, még mielőtt az uralkodó 1651-ben franciaországi száműzetésbe kényszerült. Tény, hogy a brit szigeten a XVII. század közepétől vált ismertté a kínai ital.

Először 1657-ben árultak nyilvánosan is teát Angliában, mégpedig a vállalkozó szellemű Thomas Garraway kávéházában, aki reklámozta is az új italt: „Bizonyított tény, hogy mérsékelten melegítve, télen és nyáron egészséges, és hajlott koráig jó állapotban tartja önt!”

A tea népszerűségét növelte az a tény, hogy „beszivároghatott” a kávéházakba, melyek Angliában 1662 körül nyitották meg kapuikat. Ezeken a helyeken a kávé és a hozzá való sütemények, nyalánkságok, kandisz-cukrok és déligyümölcsök mellett most már teát is kínáltak. 1660-ban Samuel Pepys tömör naplójegyzete nemcsak az évet, hanem a tea eredetét is rögzíti: „Életemben először ittam egy csésze kínai folyadékot: a neve tea.”

A tea ivás szokása ezek óta az idők óta formálódik, változik. A teaboltok száma, a teaszeretők tábora azóta is folyamatosan nő. Az Egyesült Királyságban például a teaidő azóta is szentség.

Kívánjuk, hogy Önnek is okozzon szép perceket a teázás szokása.